Az öngondoskodás egy olyan fogalom, amiről lehet hallottunk már, de kevésbé van jelen a hétköznapokban. A gondoskodás szó, annál inkább ismert gyakorlatban is. Gondoskodunk idős szüleinkről, gyermekeinkről, párunkról, barátainkról, házi kedvenceinkről olyan természetességgel, mintha vérünk egyik összetevőjeként, evolúciósan belénk lenne kódolva.
Másokról gondoskodni természetes
Daniel Batson szociálpszichológus szerint, tényleg belénk van kódolva a másokon segíteni akarás, amit altruizmusnak nevez. Vita megy a tudósok között, hogy ez a segíteni akarás bennünk olyan motivációkon alapszik, hogy saját pozitív érzéseinket fentartsuk, a negatívakat pedig csökkentsük, vagy egyszerűen csak az „áldozat” szenvedése iránti aggodalom az, ami motivál minket, még akkor is, ha nem várunk viszonzást jó cselekedeteinkért.
Önmagunkról gondoskodni egy csomó kérdést vet fel
Na de mi a helyzet önmagunk gondoskodásával? Mikor a munkám során felteszem ezt a kérdést, leggyakrabban a következő válaszokat kapom:
„Hogy magammal foglalkozzak? Azt nem lehet, nincs rá időm és minden más fontosabb.”
„Magunkkal foglalkozni önzőség, nem? Ha azt teszem, ami nekem jó, akkor mi lesz a másikkal?”
„Öngondoskodás? Azt hogyan kell?"
A válaszok mögötti hozzáállás gyakran családi örökségből fakad, amit vagy tudatosan vagy tudattalanul hordozunk elménk fiókjaiban. Hogy helyezhetnénk magunkat előtérbe, ha egész életünk során azt láttuk, hogy szüleink értünk dolgoznak napestig, szabadidejüket és anyagi, lelki erőforrásaikat nekünk áldozzák fel. Ha nem láttuk őket soha saját hobbijaiknak élni, olyan tevékenységeket űzni, ami a saját lelki megnyugvásukat segíti. Honnan is tudnánk hogyan kell és, hogy nekünk szabad-e, hogy néha önmagunk számára fontosabbak legyünk, mint mások?
Nem önzőség magunkról gondoskodni, sőt
Talán az első és legfontosabb dolog tisztázni, hogy ha magunkkal foglalkozunk, az a környezetünknek is jót fog tenni. Hisz az öngondoskodás nem más, mint az, hogy vigyázunk és foglalkozunk magunkkal, ami segít egészségesnek maradni, segít hogy jól legyünk magunkkal, hogy jól tudjuk feladatainkat végezni és nem utolsó sorban tudjunk másoknak segíteni és támogatói lenni. Klisének hangozhat, de hogyan is gondoskodhatnánk másokról jól, ha mi betegek vagyunk fizikailag vagy lelkileg?
Milyen energiából tudnánk adni, ha nekünk már csak a lemerült elemünk van, amit a napi alvással, evéssel épphogy szinten tartunk?
Egyszóval nem önzőség magunkról gondoskodni, hanem ugyanolyan szükségszerű, mint pl. a szobanövényükről, ha életben szeretnénk tartani. A növény is, ha nem kap táplálékot, akár vizet, fényt, vagy megfelelő hőmérsékletet, akkor valahol el kezdi mutatni, jelezni felénk hiányait: elkezd sárgulni, hullni a levele, nem hoz virágot, elszárad. Velünk is hasonló dolgok tudnak történni, ha nem gondoskodunk magunkról megfelelően: rossz hangulatunk lesz, kedvetlenek, fáradtak, kimerültek, türelmetlenek leszünk, nem vágyunk már semmire és senkire, szürke és sivár kezd lenni az életünk.
Az öngondoskodás sokszínű formái
A legjobb az, hogy sokféle formája van az öngondoskodásnak. A lenti táblázatban az öt öngondoskodási területen belül számos jó megoldást találsz, kedvedre választhatsz tevékenységeket, melyekkel kedveskedhetsz magadnak, bűntudat nélkül.
Az öt területhez tartozó pontok, így év elején segítenek konkrét, új, 2022-es évi célok kitűzésében.
Fogadj nyitottsággal tőlem egy GYAKORLATOT: A lenti listák pontjait értékeld egy 1-3-as skálán, annak függvényében, mennyire jól/rosszul, gyakran/ritkán végzed ezeket az öngondoskodási tevékenységeket, csillaggal pedig azt jelöld, amin szeretnél változtatni.
CÉL: Ennek az értékelésnek az a célja, hogy segítsen megismerni öngondoskodási igényeid, mintázatok és életed azon területeinek felismerésével, amelyek nagyobb figyelmet igényelnek.
Öngondoskodással teli Boldog Új Évet kívánok!