Mindenkiben él a vágy, hogy önmaga maradhasson élete szerelme mellett is, akivel párkapcsolatban él. Egyszerre önazonosnak maradni és tartozni is valakihez, mindig nagy kihívást jelent. Számos kérdést vet fel, mint például:
hogyan maradjunk hűek magunkhoz, de mégis alkalmazkodjuk az új párkapcsolati helyzethez?
- amiben már nem csak ÉN-ként vagyunk jelen, hanem a másik féllel egy MI-t is alkotunk.
Hogyan csináljuk úgy, hogy ne vesszünk el benne?
Honnan vegyük észre, hogy elvesztünk a kapcsolatban?
Első körben nagyon hasznos lehet, ha tudjuk milyen szakaszok és jellemzők határoznak meg egy párkapcsolatot.
Egy párkapcsolat fejlődési szakaszai
Ellyn Bader és Peter Pearson elmélete szerint, egy párkapcsolat a szimbiózis szakaszával kezdődik, amikor is természetes és normális, ha elveszünk a sűrű szerelmi ködben, mint egyének és leginkább a MI-re, vagyis magunkra és párunkra, mint egy teljes egész gondolunk. Ez a rózsaszín köd szakasza, amikor senki és semmi nem számít csak az, hogy a másikkal egyek legyünk testben és lélekben. Figyelmünk az eddigi én-fókuszról, a közös pontokra irányul. Ez a szakasz általában 2-3 évig tart a pároknál.
Az új ÉN, mint társ
Ebben a szimbiózisban önmagunk újradefiniálását éljük meg, mostmár egy új perspektívából is látjuk, azonosítjuk, határozzuk meg magunkat, mégpedig egy újabb szerepben: párkapcsolatban lévő személyként, párunk szerelmeként, egy társként.
Ebben a szakaszban az egyik elakadás, ami történhet, ha benne ragadunk a MI állapotba és önmagunkat, mint független ÉN-t már elfelejtjük meghatározni. Csak a fenti szerepek szemüvegén keresztül vagyunk képesek meglátni magunkat, s ez alakít ki majd egy erős függést a kapcsolatban. A következő szakaszban meglátjuk hogyan.
Hogyan határozod meg magad?
Milyen szerepeket élsz meg a hétköznapokban?
Milyen egyéni hobbijaid, tevékenységeid vannak?
Mi az amit TE nagyon szeretsz, vágysz rá?
Néhány kérdés, ami segíthet feltárni milyen mértékben van „MI” és„ÉN” az életedben.Képviselem magam, hogy a MI-ben benne legyen ÉN is A szimbiózis szakasza után elérkezünk a differenciálódás szakaszába, ahol fölidézzük az értékeinket, egyéni céljainkat és elkezdjük képviselni a másiknak, mire van szükségünk, mit szeretünk az életben, melyek a mi szabályaink, ami szerint eddig működtünk. Igen, ez egy eléggé konfliktuózus helyzet, hiszen mindenki a sajátját kezdi el érvényesíteni. Ebben az időszakban vitatjuk meg a jövőbeli közös döntéseket.
Korábban csak az érdekelt, ami hasonlóság. Most felfedezzük a különbségeket, mi milyen szabályokat szeretnénk és az hogyan illeszkedik a párunk által képviselt szabályokhoz. Közös életünk alapjait meghatározó szabályrendszer kialakítása zajlik ebben a szakaszban. Visszatérünk identitásunkat meghatározó tényezők képviselésére, a megoldás pedig az összecsiszolódás és kompromisszumok megtalálása.
Ezt néhány hónap alatt a kapcsolatok átvészelik, lecsengenek a viták és kialakul egy egyensúly, s a kapcsolat szintet lép.
ELAKADÁS: Ha valaki a szimbiózis szakaszában marad, és nem lépi meg azt a szakaszt, akkor történhet meg énjének feladása, hiszen ő még mindig az egységes MI-re fókuszál, és elfelejti képviselni saját érdekeit a differenciálódás szakaszában, vagy nem is érzi szükségét, mert megfeledkezik önmagáról. Ezáltal az új szabályok a másik fél értékeinek megfelelően fognak kialakulni. Kialakul egy függés a szeretett féllel szemben, az egyén MI-ként határozza meg továbbra is magát és ha a MI nem létezik, akkor ő saját magáról alkotott definíciója is sérülni fog, legrosszabb esetben azt fogja érezni „Ha a Mi megszűnik, megszűnök ÉN is létezni”.
MEGOLDÁS: Ha a párkapcsolatra, mint rendszerre gondolunk, akkor az is úgy tud jól működni, ha egyensúly van, egyensúlyban van az ÉN és a TE, és a MI. Bátran osszuk meg vágyainkat, elképzeléseinket a másikkal és közben hagyjunk teret a másik felünknek saját érdekei képviseletére, hallgassuk meg, legyünk nyitottak és találjuk meg a megoldást egy közös kompromisszumban.
A következő részben a párkapcsolati fejlődés következő szakaszairól olvashattok, hogy az ott fellépő jellegzetességek mellett, milyen helyzetek veszélyeztethetik a párkapcsolati működést és az önmagunkhoz való hűség megtartását.