top of page
Keresés
  • orasmariannandrea

Évkezdés a céltalanság útvesztőiben

Frissítve: jan. 14.

Mit tegyünk, ha nem lendülettel, célokkal, hanem egzisztenciális szorongással kezdjük az évet?


Az év elejével, januárban elárasztódunk mindenféle gondolatokkal és érzésekkel, ami a célok kitalálását illeti. Sokan úgy tekintünk az új évre, mint egy tiszta lapra, egy új kezdésre, ami számos lehetőséget tartogat számunkra. Ilyenkor számot vetünk és igyekszünk kitalálni, mit kezdjük magunkkal az új évben. Mit csináljunk másképp, jobban, egészségesebben, motiváltabban… Ezt támogatva, minden online felületen, arcunkba tolva virít „tervezd meg A 2024-es éved”, „2024 legyen a Te éved”.


Célok helyett, az élet nagy kérdései

De mi van, ha úgy indul az évünk, hogy nem találjuk a helyünket. Érezhetjük azt, hogy nincs energiánk, el vagyunk veszve. Felmerülhetnek bennünk, nagy filozofikus kérdések, mint például :

Mi értelme az életünknek? Hová tartunk? Jó helyen vagyunk az életben?

Első körben, nagyon ijesztőnek tűnhetnek ezek a kérdések, gyakran erős szorongással is társulnak ezek a gondolatok. A fenti kérdések tartalmaznak egy nagymértékű bizonytalanságot, stabilitás hiányt. A biztonság az, ami alapvető szükségletként, mindig is bennünk van, mint vágy, amit szeretnénk megteremteni magunknak. Életünket a biztonság menti meg. Viszont a bizonytalanság számos lehetőséget rejt magában. Ezért, ha életünk értelmével kapcsolatos komplex kérdések merülnek fel bennünk, szorongással társulva, gondoljunk arra, hogy a diszkomfort egy katalizátor a fejlődésre.


Ami valójában történik

Később még kitérünk a megoldásokra, mit kezdjünk ezzel a helyzettel, de most nézzük meg, mi is ez a fenti jelenség, amit megélünk. Az egzisztenciális krízis egy olyan időszak, amikor az egyén elbizonytalanodik élete értelmében, célokban, vagy épp saját identitásába. James Hollis pszichoanalitikus szerint az emberek nagy része, a sikeres életet kézzelfogható eredményekben és anyagi javakban méri, de az élet egy adott pontján ráeszmélnek, hogy ezek a dolgok magukban nem hozzák a boldogságot és a kiteljesedés érzését. Ez a felismerés okozhat egy belső válságot, de magával hozza a valódi értelem keresést, ami elindít egy belső úton, a valódi énünk megtalálásához.


Az egzisztenciális krízis, az alábbiakat foglalja magába:

·       az élet értelmének megkérdőjelezése

·       üres vagy beteljesületlen érzés

·       nihil érzés

·       az érzés, hogy nagyon kicsik vagyunk az univerzumban

·       magányosság érzése

·       a jövőtől való félelem

·       az életben hozott nagyobb döntések megkérdőjelezése

·       meggyőződés, hogy rossz úton járunk

·       megrekedtség érzése

·       elveszettség érzése

·       megmagyarázhatatlan szomorúság, bűntudat és szorongás

·       az élet céljának és értelmének hiánya


Ezt a nehéz időszakot, számtalan helyzet előhozhatja, egy szerettünk elvesztésétől kezdve, munkahelyi elégedetlenség, kiteljesedés hiánya, beteljesületlen vágyak és álmok, tönkrement kapcsolatok, annak az érzése, hogy a befektetett energiánk megtérületlen maradt.


Gátló és előre vivő megoldások

Tekintve, hogy az egzisztenciális szorongással a határainkkal szembesülünk, azt érezhetjük, hogy megrekedtünk az úton, amit nem tudunk tovább folytatni. Olyan, mintha jártuk volna életünk útjait és egyszer csak véget érne egy út. Egy szürke ködbe kerültünk, amitől nem látunk előre. Ez a kilátástalanság szorongást vált ki, elveszettséget és frusztrációt. De az életben ez a szorongás elkerülhetetlen. Életünk bizonyos szakaszainak része, hogy megrekedünk, az egzisztencialisták azt vallják, ezzel a szorongással „együtt kell éljünk”, mintsem figyelmen kívül hagyjuk. Ha nem adunk teret ezeknek a kérdéseknek, például elnyomjuk hétköznapi figyelemelterelő tevékenységekkel, gátoljuk egy önazonos, kiteljesedett életet megélését. Biztosan Te is ismersz magad körül embereket, akik olyan mintha csukott szemmel élnék életüket. Na, ők pont rossz megküzdést választanak.


Szembenézés és humán erőforrásaink

A tagadás helyett, előre mutatóbb, ha a lehetőséget látjuk meg ebben a krízisben, erőt merítünk belőle - annyira rossz már, hogy a változás csak jobbat hozhat. Az életünk, vagy egyes részeinek újra definiálása iránymutatást adhat. Fedezd fel mi az, ami fontos neked.

Mi visz előre? Mi adja a beteljesülés érzését számodra? Azt az életet éled, amit szeretnél? Ha nem, mitől válna azzá? Értékeidnek megfelelően élsz? Hogyan tudnál úgy élni? Olyan tevékenységeket végzel, amelyek jó érzéssel töltenek el és értelmük van?

Az is rendben van, ha úgy érzed nehéz ezekkel a kérdésekkel egyedül megküzdened, merj segítséget kérni. Mások által tudunk igazán fejlődni, egymástól tanulva, egymást támogatva. Nehéz helyzetekben fontos, hogy szeretteink elérhetőek legyenek számunkra. Új, tartalmas és inspiráló kapcsolatok kialakítása szintén nagy segítség lehet, pozitív példaként szolgálva.

Nietzche az egzisztencializmushoz az „akaraterő” (will power) fogalmát adta, amelyben az emberiségnek arra a törekvésére utal, hogy legyőzze az akadályokat, amelyeket az „igazi én” (true self) megtalálásának útjában állnak. Nietzche kihangúlyozta, hogy önmagunk megteremtése egyedi és különleges életcélt hoz létre számunkra. 

A bizonytalanságból fakadó rossz érzések elengedése a szabadság érzését hozza, ahol a kockázatvállalás, lehetőségek megpróbálása, egy teljesebb élet megélése válik lehetővé. A helyzettel szembeni ellenállás helyett, fogadjuk el és lássuk meg benne a lehetőséget, alkossuk újra magunkat és merjünk bátran segítséget kérni.

 

 

 

22 megtekintés0 hozzászólás
bottom of page